Három a spanyol igazság: Luis Aragonés legényei jutottak be a döntőbe

Az előzetesen megadott kezdőcsapatokon a spanyolok szövetségi kapitánya, Luis Aragonés nem változtatott, kollégája, Guus Hiddink is csak egy helyen: Dinyijar Biljaletgyinov helyére egyetlen légiósát, Ivan Szajenkót állította a középpálya bal oldalára.

Mindkét gárda 4–1–3–2-es felállásban kezdte a csatát, és nem volt túl biztató jel az oroszok számára, hogy elkezdett cseperegni az eső – a csoportmérkőzésen négy gólt is kaptak kissé darabos védőik miatt a spanyoloktól. Hiddink természetesen megtette, ami tőle telik: az akkori Gyenyisz Kologyin, Roman Sirokov belső kettős után ezúttal a Vaszilij Berezuckij, Szergej Ignasevics párossal operált.

Az első negyedóra nem hozott szép játékot, szemmel láthatóan óvatosságra törekedtek a felek. David Villa törte meg a jeget, de nem túl erős lövését Igor Akinfejev elcsípte az alsó saroknál, majd ezt a szakaszt Roman Pavljucsenko szép, de pár centivel a kelleténél magasabbra szabott szabadrúgása zárta le.

Ezután sem sok feljegyzésre méltó eseménynek lehettünk szem- és fültanúi: Fernando Torresnek például volt ideje dekázgatni az ellenfél térfelén, Konsztantyin Zirjanov pedig majd egy percig gondolkodott egy szöglet elvégzése előtt legfontosabb teendőiről. Ennek a negyedórának a végét is egy szabadrúgás jelezte: Villa lövését Akinfejev magabiztosan fogta.

Nem sokkal ezután Pavljucsenko tanítani való mozdulattal lőtt kapura, Iker Casillas rövid légi út után belepiszkált a félmagas lövésbe, amely egyébként mellé ment volna – talán éppen ezért sem ítélt a játékvezető, Frank De Bleeckere szögletet. Aragonésnek már az első félóra után bele kellett nyúlnia a mérkőzésbe: lecserélte a megsérült Villát, a góllövő lista éllovasát és a középpályás Cesc Fabregast küldte be helyére.

Az egy csatárral támadó spanyolok így is ki tudtak alakítani egy helyzetet, ám a lövésre már nem maradt elegendő ereje a liverpooli támadónak. Mindössze egyperces volt a hosszabbítás, és a félidőben igazságosnak mondható 0–0-val vonultak az öltözőbe száradni és melegedni a csapatok.

Az első játékrészben finoman szólva sem sziporkáztak a csapatok, Arsavin és Pavljucsenko teljesen súlytalan volt, egyetlen komoly helyzetet tudtak mindössze kialakítani, utóbbi révén. A gyors hispán támadók egy-két alkalommal megtalálták a rést az orosz falon, ám a befejezéseket rendre elrontották. A szünetben szomorúan konstatálhatták a spanyol szurkolók, hogy a nagy esélyesként számon tartott „vörös fúriák” immáron 165 perce gólképtelenek.

Erősen elgondolkodhattak az öltözőben e tényen a spanyolok, és az 50. percben meg is szerezték a vezetést: Iniesta két jó csel után élesen lőtt jobbról középre, ahol a berobbanó Xavi Akinfejev lábai között a hálóba lőtt.

Hiddink egy kettős cserével próbálta meg felrázni csapatát: Szajenko és Igor Szemsov helyére a jóval támadóbb szellemű Dmitrij Szicsovot és Dinyijar Biljaletgyinovot küldte be. A 62. percben ennek ellenére Ramos szép előre törése után Torres szerzett kis híján újabb spanyol gólt.

Pár minutum múltán ismét ő lépett ki a védők közül, ám Zsirkov egy gyönyörű becsúszással tisztázott előle. Aragonés - hogy le ne maradjon Hiddink mögött semmilyen téren sem – szintén kettős cserére szánta el magát: Xavi és Torres helyére Xabi Alonsót és Daniel Güizát küldte be be.

S milyen jól tette Hortaleza bölcse! A másik csereember, Fabregas emelt káprázatosan Güiza elé a védők fölött, a spanyol gólkirály mellel levette a labdát és higgadtan a kapuba emelt a kifutó Akinfejev fölött.

Az erőtlen orosz támadások könnyedén lepattantak Puyolékról, és ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a kitámadó csapat újabb gólt kapott: Fabregas tálalt remekül bal oldalról az érkező Silva elé, aki tíz méterről a kapu jobb oldalába talált – ezzel el is dőlt a mérkőzés.

A hátralévő időben mindkét csapat előtt egy-egy lehetőség adódott, de az eredmény nem változott: a spanyol válogatott megérdemelten került döntőbe.

Hiddink csapata ma nem tudta azt az erőtől duzzadó játékot hozni, mint az elmúlt két mérkőzésükön, hiszen a spanyol védők egyszerűen levették sztárjait a pályáról, a hispán középpályások pedig ügyesen semlegesítették kollégáikat. Aragonés cseréi ráadásul teletalálatnak bizonyultak, az oroszokban pedig egyszerűen nem volt ma annyi átütőerő, hogy akár csak a szépítő találatot is megszerezzék.

Vasárnap így Németország–Spanyolország döntőt rendeznek az Európa-bajnokságon, a fináléra Bécsben kerül sor.